oltalom alatt álló eredetmegjelölésű száraz vörösbor
Az 1830-as évektől használják ezt a nevet. Közepes méretű fürtjein kis méretű bogyók találhatóak. Vastag héjú, közepes érésű. Bora általában mélyvörös színű, csersavban gazdag, markáns ízvilágú bor. Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában is jelentős mennyiségben van jelen, de Magyarországon teljesedett ki leginkább, hiszen a kékszőlő fajták közül a legnagyobb ültetvényterülettel rendelkezik. Borának minősége nagy eltérést mutat az éghajlati és talajviszonyoktól függően.
A kékfrankos az 1990-es években még itthon lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad. Friss, savhangsúlyos, karakteres bort ad, melynek illata nem túl intenzív, extrakttartalma is közepes. A soproni verzió szerint, a napóleoni háborúk idején francia katonák állomásoztak Sopronban, akik nagy szeretettel ittak egy bizonyos vörösborfajtát (Lembergi szőlőből) és francia papírpénzzel, azaz "kék frankosokkal" fizettek érte. Azóta nevezik ezt a szőlőfajtát Lembergi helyett, Kékfrankosnak. Igazi könnyed, illatos, gyümölcsös bor. Aperitifként, ebéd utáni beszélgetésekhez a kertben, garden partyhoz vagy hajnalig tartó, csillagos ég alatti filozofálgatáshoz ajánlott. Kevesen tudják, de egy igazi jolly joker, azaz egy egész étkezést végig kísérhet egészen a desszertig, így nem kell több borból válogatni a fogásokhoz.
